Thresia, aki saját maga megbélyegzését győzte le

Thresia édesanyja akkor halt meg, amikor a lány még egészen fiatal volt. Nyolcéves korában diagnosztizálták betegségét. Bár elkezdték gyógyszerezni, lábán mégis kialakultak fekélyek, s ezek akadályozták a járásban.

Leginkább azonban saját maga megbélyegzésétől szenvedett. Nagyon sok leprabetegre vonatkozik ez, mert szégyellik és takargatják betegségüket. Sajnos Thresia sem volt más.

“Az iskolában kisebbrendűségem volt a társaim között. Aztán egyszer abba is hagytam emiatt az iskolát. A barátaim nem beszéltek már velem. Amikor láttam őket, kikerültem. Előre elképzeltem, hogy ők ki fognak zárni maguk közül, ezért közéjük se mentem.”

Thresia életében akkor történt fordulat, amikor a Lepramisszió a hóna alá nyúlt. “Annyi önbizalmat adtak, hogy újra el mertem menni az iskolába. Nagyon bátorítottak, hogy ne féljek! Olyan jó most újra iskolába járni! A szabadidőmben sokat vagyok a barátimmal is. Minden reményemet elveszítettem, a misszió pedig visszaadta.”

Most már Thresia  bátorítja sorstársait. “El akarom mondani a lányoknak, hogy én is olyan voltam, mint ők. Szeretném bátorítani őket, hogy folytassák tanulmányaikat, és ne engedjék, hogy a lepra legyőzze az életüket! Tudom, hogy ez a legyőzött kórokozó már nem tehet tönkre!”