Tavaszi munkatársi napunk

A tavaszi munkatársi napot egy  májusi szombat délelőttön tartottuk Budapesten, a Városmajori Plébánia előadótermében.

Az ismereteket és lelki feltöltődést jelentő összejövetel fő témája az „áldozat” volt.

Rövid bibliai bevezetőt Riskóné Fazekas Márta igazgató tartott Mózes 1. könyve 22. részének 1-18. versei alapján, a „bozótban fennakadt kos” különleges momentumáról. A sokak által félreértett történetből kiderül, hogy Isten nem kérte el Ábrahámtól fiát, Izsákot. Hanem azt tette próbára: vajon milyen áldozatra lenne kész Ábrahám. Ez mindig a szívben dől el. Mivel Ábrahám még erre is képes lett volna, Isten a szíve készségét fogadta el, nem pedig a gyermekét vette el. Ott volt a bozótban fennakadt kos, a tényleges áldozat, gondviselésül Ábrahám készségére.

A Lepramisszió nagyon sok ember áldozatából tudja csak végezni küldetését. Minden támogatónk, munkatársunk önkéntes, akik kivétel nélkül mindnyájan komoly áldozatot hoznak az ügy érdekében. „Akár időnkkel, akár tudásunkkal, akár adományunkkal segítjük ezt az ügyet: előbb az a szívben dől el! Boldog emberek azok, akik készek meghozni szívükben a jótékonyság áldozatát, mert Isten más módon visszaadja azt nekik, ahogyan Ábrahámtól sem vette el a fiát.  Ez a „bozótban fennakadt kos” titka.”

Majd  Gerhardt Fanni közgazdász, önkéntes munkatársunk  témabevezetője hangzott el az áldozat egy mélységes fajtájáról: amikor valakik még az életüket is készek keresztény hitükért odaadni.  Átlagosan minden órában 11 keresztény embertársunk hal meg a hite miatt valahol a világon. Soha nem látott méretű az üldöztetés!

(A keresztényüldözésről – Gerhardt Fanni)

Gerhardt Fanni

A misszió mindig nagy vállalkozás. Naponkénti küzdelem vállalása nagyon nehéz körülmények között, sok lemondással, szenvedéssel azért, hogy másokat felemeljen, gyógyítson, erősítsen, neveljen, támogasson. Nekünk magyaroknak is a történelem során számos misszionáriusunk jobbított az embervilág sorsán távoli országokban. Közülük egy mártírról: Molnár Máriáról emlékezett meg előadásában Dr. Müllnerné Szabó Margit tanár, önkéntes munkatársunk.

(Molnár Mária, a mártír misszionárius – Dr. Müllnerné Szabó Margit)

Dr. Müllnerné Szabó Margit

Már hagyománnyá vált munkatársi napjainkon a derűs tanulás: vetélkedő formájában. Hogy még maradandóbbá váljanak a hallottak, az előadások adataiból készített csoportvetélkedőt Sepsi Éva munkatársunk (a csoportképen az első sorban, balszélen). A vidám „totó”-nak a végén minden csoport nyertese lett, hibátlanul oldották meg az összes kérdést!

Riskóné Fazekas Márta igazgató  képes összeállításában közelebb hozott néhányat  azok közül a munkatársak közül, akik a Nemzetközi Lepramisszió különböző ázsiai és afrikai tagországaiban  misszionárius –orvosként, ápolóként, vagy bármilyen más szakterületen szolgálnak. Minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek, családtagjaikkal együtt! A még élők között külön is bemutatta az életét adó misszionárius: Dr Graham Staines és családjának történetét.

Az ausztrál orvos 1965-ben érkezett meg Indiába. Ott alapított később családot, és szintén ausztrál feleségével együtt nevelték 3 gyermeküket úgy, hogy számukra is választott hazájuk legyen az otthonuk, annak népe pedig a népük. Szívvel-lélekkel fáradoztak leprabetegek gyógyításán, a betegek és családtagjaik életének javításán, gyermekeik oktatásán. Minden vágyuk volt, hogy a nyomorgókat felemeljék, szeretettel emberi méltóságra segítsék.

1999 tavaszán  Dr Graham –szokása szerint- többnapos vidéki útjára magával vitte két fiát is: a 10 éves Timothy-t és a 6 éves James-et. Az éjszakát terepjárójukban egy falu határában töltötték, gondolva: védett közösségben semmi baj nem történhet!

Azonban az éj leple alatt egy fanatikus bűnöző csoport felgyújtotta autójukat, melyben mindhárman benne égtek.

A szörnyű tragédia híre bejárta a világot. Az áldozatos, boldog, öttagú családból az édesanya és kislánya maradtak meg, akik továbbra sem hagyták el Indiát, továbbra is teljes szeretettel szolgálták India népét, és tanúságtételük a mai napig erőt, hitelt és hitet sugároz. A mártír családtagjaik emlékére alapítványt hoztak létre, mely nincstelen indiai gyermekek számára működtet iskolát. A szeretet és hűség győzelme!

A mélyen megrendítő képsorok után elcsendesedtek a lelkek és a Madocsay Miklós nyugalmazott lelkész-önkéntesünk által vezetett imaközösségben zártuk a délelőtt kötött programját.

Madocsay Miklós és felesége

A találkozás és beszélgetések alkalma volt a megterített asztal körüli közösség.