HU 
EN 
Jumának igen szomorú volt a gyermekkora. Mozambikban a Nicanda nevű falucskában élt. 8 éves volt, amikor a leprát diagnosztizálták nála. A Lepramisszió egyik önkéntese vette észre Juma karján a világosabb foltokat. Természetesen azonnal gyógyszert kapott, így megmenekült a maradandó és életre szóló károsodásoktól.
Nem sokkal ezután azonban meghalt Juma édesanyja. Apja hamarosan otthagyta gyermekeit és egy új feleséggel élt tovább. Jumát a szintén leprabeteg nagymama vette pártfogásába. Rajta kívül a Lepramisszió vette még körül Jumát a szükséges és sok szeretettel. A misszió tette lehetővé számára, hogy iskolába járjon és tanuljon. Ma már Juma 16 éves, és befejezte tanulmányait.
Mozambiknak a Cabo Delgado tartománya még az országos átlagnál is szegényebb. Az itt élők nagy nehézségek árán tudják előteremteni ennivalójukat. Juma és nagymamája ahhoz is segítséget kaptak a Lepramissziótól, hogy egy nagyon egyszerű kis otthont építhessenek maguknak.
De még ez sem minden! A Lepramisszió a Jumához hasonló fiataloknak mezőgazdasági képzést indított, hogy ne a hagyományos és nagyon kicsiny hozamú földművelést, hanem egy sokkal korszerűbb és eredményesebb gazdálkodást folytathassanak már.
Juma végtelenül hálás a kapott segítségért, és maga is mások segítőjévé szeretne válni.
„Szeretném minél inkább támogatni a nagymamámat, hiszen ő nevelt fel és mindig a támaszom volt. Szeretnék segíteni leprabeteg gyermekeken, hogy az ő életük is úgy fordulhasson jóra, ahogy az enyém. Emlékszem, annak idején mennyire féltem attól, hogy a gyerekek kiközösítenek, mert leprás vagyok! Nem szeretném, ha más gyermekeknek ugyanúgy kellene ettől ma félniük, ahogy nekem kellett! Segíteni szeretnék az előítéletek és a megbélyegzés lerombolásával is társaimon!”
Juma és nagymamája a régi kunyhójuk előtt.
