HU 
EN A most 18 éves észak-indiai Avdes így vall az életéről:
„A 7. osztályba jártam, amikor már nem tudtam fogni a ceruzát. Senki nem tudta a faluban, hogy mi ennek az oka. A naini lepramissziós kórházba 2012. márciusában jutottam el, éppen 4 évre azután, hogy az első jeleket éreztem a betegségemről. Akkor kicsi, fehér foltok jelentek meg a testemen, és nem éreztem az ujjaim végét. A szüleim nem vittek sehová. Apám azelőtt sem nagyon szeretett, de ettől kezdve verni kezdett és megátkozott. Bár a kórházban megműtöttek, amikor hazamentem, semmit nem javult a kapcsolat apámmal. Négyszer akartam öngyilkos lenni. Kiugrottam a vonatból. Akkor már számos seb is volt rajtam.”
Így érkezett Avdes a kórházba:
Dr. Premal Das igazgató főorvos és munkatársai szerint is ritkán találkoznak ennyire megrázó esettel és élettel, mint a fiúé volt.
„Majd a naini kórházba tértem vissza. Ott nagy szeretettel fogadtak és hozták rendbe a testemet. Nem koldulni akarok már. A kórházban felajánlották, hogy tanulhatok, sőt szakmát is szerezhetek! Ezt nagyon szeretném. Új életet kaptam. Nem volt segítségem, ti segítettetek rajtam! Utcákon bolyongtam és élelmet koldultam. Beteg voltam, és ti meggyógyíttattatok. Nem tudom elfelejteni ezt a könyörületet. Olyanok vagytok, mintha apám vagy anyám lennétek. Nektek köszönhetően sokaknak az élete változhat meg úgy, mint az enyém is! Azokon segítetek, akiken mások nem segítenek. Ti mindenkivel egyformán jól bántok. Isten meg fog benneteket jutalmazni! Kérlek, ne haragudjatok, ha néha rosszat teszek. Avdes.”
Ilyen lett Avdes a gyógykezelés után (balról)
Csodálatos változás testben, lélekben!!! A Lepramisszió ezért tevékenykedik, kér támogatást, hogy minél több „Avdesen” segíthessünk!
