A Nemzetközi Lepramisszió megalapítása egy jómódú ír férfi: Wellesley Cosby Bailey (1846-1937) és felesége, Alice Graham nevéhez fűződik. Damján atya (1840-1889), Kalkuttai Teréz anya (1910-1997), Diana walesi hercegnő (1961-1997).
Anil gyógyulásának története. A tizenkét éves Kristokulamban (India) élő Anilnak nagyon kemény gyerekkora volt. Jelenleg a nagyszüleivel él és a közeli iskolában tanul.
Gillian, az Új-Zélandi Lepramisszió igazgatója hat évvel ezelőtt találkozott Mayával a Rózsa Házban, amely az Anandaban Kórház rehabilitációs részlege.
„Sétálj egy mérföldet a cipőmben, és megérted, mit jelent leprabetegnek lenni!” Taranath vagyok Nepálból. Kathmandutól nem messze nőttem fel.
Világszerte megrendülten értesülünk a szívszakasztó híradásokból a Covid-járvány indiai pusztításáról. Nagy szükség van a segítségre!
Agostino fiatalkorában lett leprabeteg, s ennek következtében majdnem megvakult. Mára meggyógyult, sőt munkája is van! Zöldségeit gondozza és viszi piacra.
Egy olyan lepra nélküli világról álmodunk, amelyben senkit nem diagnosztizálnak többé leprával.
2021-ben a szűrővizsgálatok kerülnek kongói és indiai projektjeink középpontjába. A szűrővizsgálatok jelentik a “kaput” a baj feltárásához és a gyógyuláshoz.
Zawadi története. Miközben a háború elpusztította a környező országokat, Kongó gyönyörű Idjwe szigetét megkímélte a hadviselés.
Humorérzéke jókedvre derít mindenkit, akivel találkozik. Életet és reményt csempészik a falujába, Namatuába, ahol már 70 éve él családjával együtt, mint megbecsült farmer.
Minden év januárjának utolsó vasárnapja, „A lepra világnapja”, a remény ideje betegeink számára. Várják, hogy világszerte képviseljük őket.
A házastársak rajongásig szeretik egymást, pedig nehéz éveket éltek át mindketten. Saját házukban élhetnek az orvosok és a támogatóknak köszönhetően.
HU 
EN 
