“Amióta találkoztam a Lepramisszióval, elmúlt a félelmem!”

“Két héttel ezelőtt azt hittem, hogy meghalok. Éles fájdalmat éreztem az államban, és nem tudtam beszélni. – mondja az 55 éves Mamuna Mohamed. “Szerencsére Geeske Zijp, a Csádi Lepramisszió vezetője megszüntette a fájdalmat. Talán jövő hétre teljesen rendbe jövök! A Lepramisszió minden segítséget megad, nélkülük már nem is élnék!”

Mamuna a 20 éves Abdelkerim Handan édesanyja, akit fiával együtt akkor űzött el a férje, amikor kiderült róla, hogy leprabeteg. Azóta a legnagyobb nyomorban élnek.

Mamuna nagyon büszke a fiára. “Ő a legjobb tanuló az osztályban a 114 tanuló közül! Szeret is tanulni! Az iskolai szünetekben nagybátyja mellett építkezéseken dolgozik. Tolja a talicskát, adja a követ, cipeli a nehéz építőanyagokat. A keresetéből fizeti a tandíjat és veszi meg a könyveket. Én nem járhattam iskolába. Apám teheneit kellett pásztorolnom kicsi korom óta. De nem is volt a környékünkön iskola.” – mondja Mamuna. Büszkén mutatja a fia matematika könyvét.

“Nincs férjem, aki megvédene, de van egy fiam, aki gondomat viseli! A fiamról Geeske gondoskodik a Lepramisszióból. Ha én is beteg vagyok, Geeske az, aki hoz nekem kását és gyógyszert, sőt ha kell, kórházba is visz. Amikor éheztem, akkor is a Lepramisszió viselte gondomat.”

Elvesztettem a kisujjamat a lepra miatt. A kezem érzéketlen. Sokkal óvatosabbnak kell lennem, hogy ne égessem meg magam, mert nem érzek fájdalmat. Mindig vastag kesztyűvel fogom meg a forró edényeket, mert a kezem megégetése nagyon könnyen megtörténhet.

Jól vagyok a lelkemben. Nem félek már a jövőtől, amióta megtapasztaltam a Lepramisszió segítőkészségét.”