Akifa szomorú, de reményteli története

Egyik lepramissziós kollegámtól kaptam ezt a szívszakasztó levelet:
“Nigériai utam során hálás voltam az enyhülésért, amikor a nővér a lepramissziós kórház épületébe bevezetett. A férfiosztályon kezdtük utunkat, majd átmentünk a női kórtermekbe, ahol meglepődve láttam, hogy az egyik ágyszélén egy kislány ül. Azt gondoltam: talán beteg édesanyja mellett van, de rájöttem, hogy tévedtem. Ez a mindössze 10 éves kislány volt a kezelés alatt álló leprabeteg! Borzasztóan megrendítő leprabeteg gyermeket látni. A leprabetegség könyörtelen és szívtelen. Nem bánja: milyen idős az áldozata. A legfiatalabb, legvédtelenebb gyermeket is megtámadja!”
Kollegám így folytatta levelét:
“Akifától a leprabetegség ellopta a boldog gyermekkor szabadságát. Ez sajnos nem ritkaság! Gyermekeket is megtámad a lepra!Valahányszor leprabeteg gyermekkel találkozom, mindig mélységes fájdalmat és szomorúságot érzek. Ezek a drága kisgyermekek, bárhol élnek is a nagyvilágban, hozzám és hozzánk tartoznak! Akifa olyan, mintha a mi kislányunk is lenne! – A szomorúság első érzése után indulatos lettem. Miért teszi ez a kórokozó még ma is, gyermekek életét is tönkre? Hiszen az ő körülményeik amúgy is olyan nehezek! Betegség nélkül is a szegénység mélységében vergődnek! De éppen ez serkenthet bennünket, akik a Lepramisszió világméretű családjához tartozunk, hogy kiáltsunk és segítsünk!” – zárta kollegám sorait.

Most is, amikor Ön ezt olvassa, valahol a Földön egy kisgyermekről kiderül, hogy leprás. Nem is tudják: mit jelent ez a szó! De látják a könnyeket az édesanyjuk szemében és félnek. Ránk várnak, hogy segítsünk rajtuk!