A lepra a múltban

Az emberiség egyik legősibb betegségéről van szó

Kr.e.1750: Hammurapi törvénykönyve említi, hogy a „leprásokat ki kell rekeszteni a társadalomból”.

Kr.e. 600: A Bibliában Mózes III. könyve (Leviticus)   törvényei szabályozzák a lepra diagnosztizálását és a leprabetegekkel szembeni eljárást.

Kr.e. 400: Kínai orvosi szövegek először említik a leprabetegséget.

Kr.e. 200: Egyiptomi múmián egyértelműen felfedezhetők a leprabetegség miatti csontelváltozások.

Kr.e. 100: Valószínűleg pompeji katonák hozták be Egyiptomból  Európába a leprát , mely ezután a kereskedők közvetítésével sajnos az egész kontinensen elterjedt.

30 körül: Jézus isteni hatalmával több leprabetegnek is gyógyulást adott, és tanítványainak megparancsolta: „Gyógyítsatok betegeket, …tisztítsatok meg leprásokat!” (Máté evangéliuma 10,7-8).

XI. század: A keresztes hadjáratok következtében Európában már rendkívül sok leprabeteg él. Elkülönítik őket, kialakulnak a leprosariumok (lepramenhelyek), ahol  a közösség gondoskodásával halálukig ellátják a betegeket.

XIII. század: Szent Lajos király Franciaországban a lazarista szerzetrend gondjaira bízza a leprásokat. Ekkor már 19 000 leprosarium létezik az országban!

XV. század: A betegség átkerül Amerikába is. Dél-Amerikában, különösen is Brazíliában él igen sok beteg.

1873: Gerhard Armauer Hansen norvég tudós először írja le a lepra kórokozóját, a Mycobacterium leprae-t.

1946: Évezredek után kész az első hatásos gyógyszer: a Dapson!

1981: A kombinált gyógyszeres kezelés (dapson, rifampicim, chlofazimine) bevezetése újabb komoly áttörést jelent  a lepra gyógyításában!

Itt olvasható a „Járványok története” című könyv „A bélpoklosok kolompja messze hallatszik” fejezete. Szerző: Prof. Dr. Felkai Péter. A közlés a Medicina Könyvkiadó engedélyével történik. Köszönjük a Szerzőnek és a Kiadónak a közzétételhez adott szíves engedélyét!