Nobel-díj – 2021

Összefüggés van az érintésre való képesség és a lelki, testi egészség között

Mivel az élettani és orvosi Nobel-díjat az érintéssel és az érzéssel kapcsolatos felfedezésekért ítélték oda, Jannine Ebenso, a Nemzetközi Lepramisszió munkatársa szerint – aki 1991 óta dolgozik leprabetegséggel érintett emberekkel – világszerte megrendítő ez a kitüntetés a leprabetegséggel küzdők számára. Írását itt olvashatjuk:

„Egyszerre vagyok izgatott és boldog, hogy a Karolinska Institutet Nobel-közgyűlése a 2021-es fiziológiai és orvosi Nobel-díjat David Juliusnak és Ardem Patapoutiannak közösen ítélte oda a hőmérséklet és tapintás receptorainak felfedezéséért. (Lásd a sajtóközleményt: https://www.nobelprize.org/prizes/medicine/2021/press-release/)

Az érintés képessége révén ellenállóak vagyunk
Miért ragadta meg ez a hír a figyelmemet? Mert ismét nyilvánosságra hozott valamit, amit mi a leprabetegséggel kapcsolatban már régóta mondogatunk: »A hő-, hideg- és érintés-érzékelési képességünk elengedhetetlen a túléléshez, és összekapcsol minket a környező világgal.«
A lepra károsíthatja az idegeket, amelyek segítenek a hő- és az érintés érzékelésében. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb ember által magától értetődő cselekvések – például a mezítláb járás – nagy kockázatú dolgokká válnak. Az egyik dolog, amit Julius és Patapoutian megemlít: »Képzeld el, hogy mezítláb sétálsz a pázsiton egy forró nyári napon…«
Emlékszel, mikor vetted az utolsó pár új cipődet? Mennyi ideig voltál képes hordani őket az első napon? Ha volt bármilyen sarkuk, valószínűleg nem túl sokáig – lerúgtad őket, és megkerested a kényelmes »lapos cipődet«. A lábadban lévő receptorok azt súgták, hogy ezek az új cipők helyenként kissé szűkek, és be kell járatni őket, mielőtt egész nap viselnéd.

A leprabetegek gyakran elvesztik a létfontosságú védelmi réteget
Sajnos sok leprától érintett ember esetében károsodik ez az ideg és elvész a védő visszacsatolási mechanizmus: továbbra is túl szoros cipőt hordanak, túl forró ivópoharat fognak, olyan eszközöket használnak, amelyek hosszú távon sértik a kezeiket.
»…a hőmérséklet, az érintés és a mozgás érzékelése elengedhetetlen ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a folyamatosan változó környezethez« – mondja Julius és Patapoutian.

Ha valaki nem érez nyomást, mozgást, hőmérsékletet stb., akkor nagy a veszélye annak, hogy megsérülhet.
Az érintés, valamint a nyomás, a hőmérséklet és a fájdalom érzékelésének képessége nagyon fontos. Munkám során sajnos nagyon sok olyan embert láttam bejönni a kórházakba, klinikákra, akiknek súlyosan sérült a szemük, a kezük, a lábuk, mert elvesztették nyomás-, fájdalom- és hőmérséklet-érzékelési képességüket. Férfiak, nők, fiúk és lányok, akik a mindennapi életüket és munkájukat folytatják, hirtelen sérülésekkel szembesülnek – nem értik, miért vannak ott, és a sebeikkel kapcsolatban felteszik a kérdést: »Ha nem fáj, nem lehet komoly, igaz?«.

A Lepramisszió a leprabetegség által érintett közösségekben különböző módokon veszi fel a küzdelmet a kór ellen

• Arra törekszünk, hogy megelőzzük a lepra által okozott károsodásokat a betegség mielőbbi diagnosztizálásával – még mielőtt az idegek károsodnának.
• Gondoskodunk arról, hogy az emberek befejezzék a leprakezelést, és szorosan figyelemmel kísérjük őket a kezelés alatt a lehetséges reakciók és az ideggyulladás miatt – ezek az idegkárosodás és fogyatékosság fő okai.
• Különböző reakciók vagy ideggyulladás tünetei esetében biztosítjuk a kezelésükhöz és a szervezet idegeinek védelméhez szükséges kezelést.
• Megtanítjuk az idegkárosodás következtében sérült testrészeik (részleges vagy teljes vakság, illetve a kéz vagy láb érzéketlensége) védelmére és ápolására a betegeket.
• Segédeszközöket, például védőcipőt, kesztyűt, napszemüveget biztosítunk.
• Erőnléti- és foglalkozási (rehabilitációs) terápiát biztosítunk azoknak, akiknek szüksége van rá.
• Ahol szükséges, műtétet biztosítunk a sérült testrészek kijavítására – szakértő sebészek állnak rendelkezésünkre
• Kutatóink továbbra is új módszereket keresnek az idegkárosodás korábbi azonosítására, valamint új, továbbfejlesztett gyógyszereket a reakciók kezelésére (sok jelenlegi gyógyszernek súlyos mellékhatásai vannak).

A leprabetegség avagy az elvesztett érintés gyásza
Julius és Patapoutian az érintés fiziológiájára összpontosított. Van azonban egy másik értelmezése is az ‘érintés’ szónak.
Hogyan éreztük magunkat a járvány elmúlt 20 hónapjában? Két méter távolságot tartva azoktól, akiket szeretünk, nem nyúlva senkihez, állandó kézfertőtlenítések közepette, mielőtt és miután megérintünk valakit? A pszichológusok szerint a mentális betegségek »fénykorukat« élik, mivel az ember alapvetően közösségi lény és a közösségi lét alapvető része az egymással való fizikai érintkezés – amit meggátol a pandémia.
Sajnos rengeteg ember számára mindennapi, olykor éveken át tartó tapasztalat, hogy távol kell tartania magát másoktól. Világszerte sok közösségekben továbbra is félreértik a leprát, és a leprában szenvedők nem érhetik el szeretteiket. A leprával diagnosztizált gyermekeket és fiatalokat gyakran elkülönítik a család többi tagjától. Ez egyáltalán nem szükséges, de nagyon káros ezekre a gyerekekre és fiatalokra.

A lepra világában egy egyszerű cselekedet is forradalmi változást hoz
Az érintés több, mint fizikai dolog: jelentős mentális és érzelmi hatása is van. Az érintés hiánya káros a mentális és érzelmi egészségünkre.
Amikor fizioterapeutaként kezdtem dolgozni egy délkelet-nigériai leprakórházban, a mentorom, Dr. Esther Davies azt mondta: »A legjobb, amit tehetsz a kórházban élőkért, ha megérinted őket: kezet rázol velük vagy megfogod a kezüket, miközben beszélsz velük; megpaskolod a hátukat; megöleled őket… Ezt a családjuk és szeretteik régóta megtagadták tőlük.«
Az, hogy leprában szenvedő emberekkel együtt élek és dolgozom, mély hatással volt rám – megmutatta nekem egy olyan egyszerű cselekedet hatását, mint amikor valakivel kezet fogok. Ez több, mint egy üdvözlés – ez elfogadás, tisztelet, egy másik ember megbecsülése. Megnyugtat, bátorít, erősít.” – zárta Jannine Ebenso.