HU 
EN Megalapítása egy jómódú ír férfi: Wellesley Cosby Bailey (1846-1937) és felesége, Alice Graham nevéhez fűződik. Bailey fiatal korában gyakran fordult meg Indiában és élvezte a „mesés Kelet” elbűvölő szépségét, gazdagságát. Sokáig csak annyit látott meg Indiából, hogy mi minden kincset, gazdagságot lehetne onnan hazavinni Írországba.
Az 1870-es években azonban egészen másra is megnyílt a szeme: a mérhetetlen nyomorra, az utak mentén sebeiket vakargató koldus leprásokra. Az indiai Pandzsáb állam Ambala falujának tanítójaként nap, mint nap leprás koldusokkal találkozott, kiknek nyomorúsága és kilátástalan sorsa mélyen szíven ütötte. Ettől kezdve megfordult a gondolkodása, és nem tudott szabadulni attól: mit adhatna Indiának abból a sok jóból, aminek birtokában van?
Így kapott indíttatást a leprásokkal való foglalkozásra.
Könyörületességre indult, amibe hazatérve barátait is azonnal bevonta. A Dublin melletti Monkstownban, a Pim nővérek házában tartott első élménybeszámolóján, missziói összejövetelükön (1874) elhatározták, hogy 30 aranyfont tőkével létrehozzák az „Indiai Leprások Misszióját”.
1917-ben, Bailey halálának évében már 12 országban 87 programot működtetett a szervezet!
Egyik unokája ezt írta W.C. Bailey-ről: „Nem volt hibátlan, és nem volt különösebben okos ember. De soha nem hallottam tőle bántó megjegyzést vagy indulatosságot. Élete legnagyobb ajándéka az a céltudatos és csodálatos „együgyűség” volt, mellyel képes volt elhivatását véghezvinni, s közben minden akadályt legyőzni.”
E hajdani különleges kezdetből nőtt ki a világ mára legnagyobb lepraszervezete: a Nemzetközi Lepramisszió (The Leprosy Mission International, www.leprosymission.org), mely jelenleg 33 tagországot foglal magába.
1874-ben még nem volt lehetőség a betegek gyógyítására. Amit Bailey és munkatársai akkoriban tenni tudtak a szenvedőkért, az a szeretetteljes és emberhez méltó gondoskodás és holtig tartó ápolás volt.
Azonban ma már a lepra gyógyítható! Az 1980-as évek óta (amikor a kombinált gyógyszerkészítmények használatát bevezették a lepragyógyításban) több, mint 15 millió beteget sikerült meggyógyítani a Nemzetközi Lepramisszió intézményeiben világszerte!
A harcnak azonban sajnos még sokáig nem lesz vége. Bár a lepra ma már gyógyítható, de orvosilag még nem megelőzhető, nincs ellene védőoltás. Leghatásosabb megelőzése a mélységes nyomor megszüntetése. Ebben igyekszünk minél többet tenni, az emberiség fájó sebeit gyógyítani.
Legyen a munkatársunk!
A Nemzetközi Lepramisszió története
1874-ben Wellesley Cosby Bailey alapította meg a szervezetet azáltal, hogy barátai körében felhívást indított az indiai leprabetegek megsegítésére.
Bailey jómódú ír férfi volt, aki akkoriban Indiában tanítóként dolgozott jótékonyságból feleségével, Alice-szal együtt. Eközben látta a kezeletlen, kivetett leprabetegek tömegét maga körül, mely mélyen megindította és eszébe juttatta mindazt, amit Jézusról a Bibliában olvasott.
Visszatérve hazájába, Dublinban barátaival is megosztotta élményeit. Gyűjtést kezdtek maguk között, melynek eredménye, 30 aranyfont tekinthető a későbbi Nemzetközi Lepramisszió “induló tőkéjének”.
1878-ra már 900 aranyfont lett az eredmény, mellyel a családjuk és a lakosság által kivetett leprabetegek ellátását finanszírozták Pandzsábban. Akkoriban még nem lehetett gyógyítani a leprát, csak a gondozást, ápolást tudták szeretetteljessé, emberhez méltóvá tenni a betegek számára.
A következő években a támogatást kiterjesztették Burma, Japán, Indonézia, Korea, Thaiföld, Kína, Közép-Afrika, Nigéria, Hong Kong és Pápua-Új-Guinea leprabetegeire is. Támogató csoportok alakultak meg Ausztráliában Kanadában, Új-Zélandon és Nyugat-Európa több országában, ahol imádsággal és adományokkal járultak hozzá Bailey-ék tevékenységéhez.
A szerény kezdetből nőtt ki mára 33 tagországot magába foglaló szervezetté a Nemzetközi Lepramisszió. Minőségi segítségnyújtással Jézus szeretetét szeretnénk hallhatóvá és láthatóvá tenni mindazon keresztül, melyet a szenvedők és hozzátartozóik érdekében végzünk.
Wellesley Bailey azt vallotta: “Ez a misszió imádságban született, imádságban ringott a bölcsője, és az imádság a megtartó ereje.” E célkitűzéstől azóta sem tértünk el.
Fontosabb dátumok, mérföldkövek
A gyógyítás előtti időszak
Missziónk első 66 évében még nem volt gyógyszer a leprabetegségre. A misszió célja az volt, hogy a betegeknek Jézus nevében nyújtson ápolást, gondoskodást sok -sok szeretettel.
1866 Wellesley Bailey 20 éves ír fiatalember Londonból Ausztráliába hajózik, hogy aranykereskedésből megalapozza vagyonát. A hajóúton isteni elhívást kap. További életét felajánlja Isten szolgálatára
1869 Mivel nem vagyonosodott meg, csalódásában Indiába megy, ahol egyik bátyja a hadseregben szolgált. Szándéka a rendőrségi állományhoz való csatlakozás volt, de egyre inkább érezte a missziói elhívás erősödését. Így az amerikai Presbiteriánus Misszióhoz csatlakozik. A pandzsábi Ambalában lett tanító
1873 Norvégiában Armauer Hansen felfedezi a lepra kórokozóját! Ugyanebben az évben. Joseph de Veuster (Damian atya) belga misszionárius-pap Honoluluból Molokai szigetére hajózik (ennek hétköznapi neve “a halál szigete” volt), hogy az oda kivetett leprabetegek támasza legyen testileg, lelkileg. Ezt írta: “Ha létezik krisztusi feladat ebben a világban, akkor ez az! A szenvedők közé menni, a Jézusról szóló jó hírt elmondani nekik, mivel ő földi élete során szerette és gondját viselte a leprabetegeknek is!”
1871 Wellesley Bailey Indiában feleségül veszi menyasszonyát, Alice-t
1874 Bailey és barátai adományaiból (30 aranyfont) megszületik “Az indiai leprások missziója”, a mai Nemzetközi Lepramisszió. Mindez 66 évvel korábban történt, mint ahogy a lepra gyógyszerét sikerült felfedezni! – A következő évben már 600 aranyfontot gyűjtöttek!
1874-93 Bailey és felesége hazájukban mind kiterjedtebb “reklámot” csinálnak az ügynek. Először más missziók munkájába csatlakoznak be, hogy leprabetegekről és családjaikról gondot viseljenek. Később a szervezet saját kórházait alapítja meg
1884 Mary Reed az indiai Csandag kórház igazgatója lesz! Reed kisasszony “Az indiai leprások missziójának” munkatársa!
1893-1913 Indiából továbbterjed a misszió tevékenységi köre Burmába, Japánba, Thaiföldre és Koreába. Ekkor már számos háttérországban folyik gyűjtés!
1897 Berlinben megtartják az első lepra-világkongresszust
1914 A misszió még az I. világháború alatt is növekszik! Akkorra már Új-Zélandon, Írországban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Ausztráliában, Svájcban és Hong Kongban működnek lepramissziós támogató csoportok, gyűjtve adományokat
1917 Wellesley Bailey nyugalomba vonul a misszió vezetésétől. Utódja William Anderson lett
1937 Wellesley Bailey 91 éves korában elhunyt
A gyógyíthatóság korszaka
A leprabetegség gyógyíthatóságának felfedezése nagyon lassú, meredek hegymászár, sok-sok tudós munkájának végső gyümölcse. Addig próbálkozások történtek csak különféle növényi származékok használatára: mint pl. gurgán olaj, a teakfák családjába tartozó egy faféle kivonata, később a csalmogra olaj, melynek beadás injekció formájában nagyon fájdalmas, ugyanakkor kevéssé eredményes.
1941 Az első igazi kémiai gyógymódot az amerikai Dr Faget alkalmazta, aki a néhány évtizeddel korábban felfedezett szulfon származékát adta a leprabetegeknek. Az eredmények biztatóak, zöld utat nyitnak a lepragyógyszer felfedezéséhez! A következő 15 évben leprabetegek milliói kapták a szulfontartalmú készítményeket, a Dapsont vagy annak megfelelőjét
1946 Dr Paul Brand, híres amerikai leprológus orvos a dél- indiai Karigiriben életfordító kézműtéti technikát kísérletez ki, mely visszaadja a bénult kezek használhatóságát, ezáltal a beteg munkaképességét! Fokozatosan a Nemzetközi Lepramisszió minden intézményében elkezdik a hasonló rekonstrukciós műtétek végzését!
1950-es évek A Nemzetközi Lepramisszió jelentősen növekszik Afrika földjén is
Ezekben az években missziónk változtat korábbi álláspontján, és misszionáriusok tömegét kezdi kiküldeni Afrika, Ázsia országaiba a lepramunka végzésére. Korábban hosszú ideig csak Mary Reed volt az egyetlen misszionáriusunk!
1954 Raoul Follereau francia újságíró kezdeményezésére első ízben tartják meg a Gandhi halálához legközelebb eső vasárnapon: január utolsó vasárnapján a „A lepra világnapját”
Folyamatosan növekszik a Lepramissziót támogató országok száma: 1975-re már 14 országból áll a szervezet!
1960 Sajnos a Dapsone-nal szemben rezisztens mutánsok ütik fel a fejüket! A világ eddigi egyetlen hatásos lepragyógyszere egyre inkább hatástalanná válik!
1962 Nigériában Dr Stanley Browne és Frank Davey felfedezik, hogy a clofazimin (lamprene) is hatásos lepragyógyszer, sőt gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően a leprareakciók ellen is hatásos!
1965 A rossz hangzás miatt „A leprások misszióját” átkeresztelik „Lepramisszió”-ra
1966 Létrehozzák a lepravilágszervezetet: ILEP
1967 A Lepramisszió egyik orvoskutatója, Dr Michael Waters részvételével dolgozó kutatócsoport kimutatja, hogy a rifampicin is hatásos lepragyógyszer!
1970-es évek A korábbi statikus, kórházközpontú gyógyítást egyre inkább felváltja a járóbetegellátási forma. Megindulnak a kiterjedt szűrőkampányok, illetve a misszió kiépíti járóbetegellátó hálózatát. Közben egészségügyi dolgozókat képez ki nagy számban mindenütt, illetve oktatási programokat indít el
1974 A Nemzetközi Lepramisszió 100 éves működéséért adunk hálát
1981 A WHO bevezeti a lepragyógyítás új diadalmát: a kombinált gyógyszeres kezelést (multidrug therapy), mely több gyógyszerből álló „koktél”: dapson, rifampicin, clofazimin. Sikeresen és eredményesen használható!
1982 A Nemzetközi Lepramisszió aláírja a WHO-nál, hogy betegei számára a kombinált gyógyszeres kezelést alkalmazza minden intézményében
1990 A Nemzetközi Lepramisszió csatlakozik az ILEP célkitűzéséhez, mely szerint 2000-re legyőzzük a Földön a leprát!
1991 A WHO 2000-re nézve azt tűzi ki célul, hogy az érintett területeken 2000-re a népegészségügyi határ alá szorítsuk a lepra előfordulását (vagyis 10 000 emberből 1 vagy annál kevesebb előfordulással)
1990-es évek A kilencvenes években a gyógyítás mellett egyre szélesebb körben építjük ki a rehabilitációs hálózatot. Bővül a bőrgyógyászati, szemészeti, TBC-gyógyítási tevékenységünk is minden kórházban, illetve érintett területünkön
1992 Jóllehet továbbra is a kombinált gyógyszerek terápia a legeredményesebb, ezt továbbfejlesztve újabb gyógyszerkísérletek folynak, hogy a gyógyulási időt lerövidítsék általuk
1994 Létrehozzuk a betegjogi képviseletet ellátó nemzetközi hálózatunkat: IDEA
1997 Egyre jobb gyógyszerkészítmények készülnek, melyek 24 hónapról akár 12-re rövidítik le a gyógyulás folyamatát.
1999 A Nemzetközi Lepramisszió 125 éves fennállását ünnepli
2000 Az új évezred hajnalán meghirdetett célunk ugyanaz, mint korábban: minél előbb teljesen eltüntetni a leprabetegséget a Föld színéről!
Segítene ebben?
Köszönjük!
