Bizonyosak vagyunk abban, hogy az emberiség fájdalmainak megoldásához a magunk eszközeivel nekünk magyaroknak is hozzá kell járulnunk. Kalkuttai Teréz anya, a szegények nagy jótevője mondotta: „Ha fájlalod, hogy nem tudsz segíteni az egész világ nyomorúságán, segíts egyetlen emberen!”
Meg vagyunk győződve arról, hogy nekünk erőseknek feladatunk, hogy a gyengéket szárnyaink alá vegyük, mindenki a maga „egyetlen” emberét! A segítés és áldozathozatal által nem szegényebbek leszünk, hanem sokkal gazdagabbak!
Adni öröm, jót tenni jó! Nem hivatkozhatunk arra, hogy „mindenkinek megvan a maga baja”, mert a mieink nem mérhetőek azokéhoz, akik embertelen nyomorban, teljesen kiszolgáltatottan, családjuk-és környezetük által megvetetten és kirekesztetten, emberi jogaiktól megfosztottan, minden segítség és jogvédelem nélkül tengődnek.
ŐK a legnyomorultabbak.
Leprások.
Nem tehetnek róla.
MI azonban sokat tehetünk értük!
Emberéletek változnak meg segítségünk által!